Kiss Lajos szótára nyomán:

Sió
A Sió név (elsõ adata: 1600--14) a népnyelvi sió 'malom melletti zsilipes
árok, amelyen áradás idején a vizet lebocsátják, hogy a malmot el ne vigye'
köznévbõl ered, ez a hangutánzó eredetû sí ~ sív 'süvít' igeszármazéka, s
ugyanúgy vízzel kapcsolatos hangjelenségre vonatkozik, mint a zúgó 'gátról,
zsiliprõl lezuhogó víz; gát, zsilip', 'malmok mellett a felesleges víz
elvezetésére szolgáló csatorna'.

Siófok
Elsõ adata 1773-ból való. A helynév két összetételi tagja a Balatonból itt
kiömló vízfolyásnak régebbi és újabb nevével azonos. A Fok folyónév (elsõ
adata: 1055, Tihanyi alapítólevél) '(magas vízállású) folyóág vagy tó vizét
elvezetõ ér, csatorna' jelentésû fokból keletkezett. 

Sióagárd
Elsõ adata 1903-ból való. Az Agárd helynév azonos a Fejér megyei Agárd
névvel, a Sió melletti fekvésre utaló Sió- elõtag megkülönböztetõ szerepû.
Az Agárd név eredete bizonytalan, a lehetõségek: 1. Az agár köznévbõl
keletkezett -d helynévképzõvel (ez arra utal, hogy a területnek valami köze
volt az agarakhoz: agarakkal vadásztak, agarakat tenyésztettek, egy
jellegzetes tereptárgy, pl. szikla hasonlított egy agárhoz, stb.). 2. Az
agár köznévbõl -d képzõvel (ez a képzõ eredetileg kicsinyítõ képzõ volt,
késõbb lefoglalódott névképzésre, eleinte inkább személynévképzésre [vö.
Abád, Abod, Apród, Árpád, Atád, Buzád, Csanád, Csobád, Elõd, Emõd, Karád,
Kocsárd, Szörénd ~ Zerind], késõbb inkább helynévképzésre [vö. Érd,
Mogyoród, Tököd]) keletkezett Agárd puszta személynév a névadás alapja (ez
arra utal, hogy a település földesura egy Agárd nevû személy volt). 3. A
nyelvjárási ágár 'fûzcserjékkel benõtt zátony' köznévbõl keletkezett
szintén -d helynévképzõvel (ez nyilván a Velencei-tóra mint természeti
környezetre utal, de Sióagárdon is éppúgy értelmezhetõ).

Egyéb siós helynevek: Siójut (Jut: puszta személynévbõl, vö. Juta, Jutas)
és Siómaros (Maros: szintén puszta személynévbõl, vö. Nagymaros; független
a Maros folyónévtõl).


Üdv: Attila

Ui.: Ment a listára is.

HIX NYELV #0216, :
>Igaz-e, vagy legenda, hogy az angol nyelvben rõviden ejtenek minden
>kettõzõtt mássalhangzót? Kérlek titeket, csak olyan válaszoljon, aki
>tényleg tudja, a találgatásokat mellõzzétek.

Nem. A nemet viszont epp ezt teszi. Legalabbis nekem igy tanitottak.
-- 
Udv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

Kedves Gábor!

hix.nyelv #216, Salamon Gábor:
> Tudomasom szerint a Sio egy csatorna. De vajon a nevek honnan erednek?
> Elobb volt a Sio, vagy elobb Siofok es Sioagard. 

A Sió eredetileg egy teljesen "rendes", vi. természetes 
keletkezésû folyó, amely mindig is a Balaton vizét vezette le. 
Idõrõl-idõre azonban torkolata eliszapolódik, és egy turzás 
választja el a tótól (ekkor a vizét a mai Kis-Koppány-p. 
mindenkori elõzménye biztosította). Egy ilyen kapcsán utalnak 
elõször a Sióra, mikor Galerius római császár (ur. 293-311) 
áttörette az akkori turzást. Csatornává igazán csak 1976-ban 
vált, a zsiliprendszer és a mederbõvítés kialakításával. 

A Sió név elsõ írásos említése 1600-14-bõl való "Siuo" formában. 
A "sió" egyébként még a XIX. sz.-ban is közszó, és jelentését egy 
akkori szótár 'zúgva folyó patak'-nak adja meg, vi. tkp. 
jelentéstanilag ugyanaz, mint a "zúgó" 'kisebb vízesés; vizimalom 
zsilipes csatornája'. És mint ahogy ez utóbbi is a "zúg" ige 
származéka, ugyanúgy a "sió" is egy régi "sí ~ siv-" ige 
folyamatos melléknévi igeneve. Ez az ige ugyan kihalt, de 
továbbképzései még élnek: "sivít ~ süvít, sivatag; sikolt; 
síp(ol)" stb. A "Sió"-nak egyébként van egy korábbi, XVII. sz. 
elõtt használt magyar neve is, errõl ld. a "Siófok" városnévnél.

"Sióagárd"-ot eredetileg csak "Agárd"-nak nevezték (így fordult 
elõ már 1292 környékén is). Azonban az 1898. évi IV. tc. szerint 
Magyarországon a települések hivatalos nevét egyedivé kellett 
tenni, vi. nem lehetett két vagy több ugyanolyan nevû település 
az országban. Az ezt követõ, zömében 1912-ig lezajló 
helynévrendezés során keletkeztek a mai, olyan jellemzõ 
'kistájnévi' elõtagok (pl. "Balaton-, Duna-, Tisza, Kiskun-"), 
ill. kisebb számban egyéb típusok ("Kis-, Nagy-; Õs-, Ó- Új-; Al-
, Fel-" stb.). [Ezek egy része azonban természetes 
megkülönböztetõ névadás, de ehhez az kell, hogy az érintett 
települések közel legyenek egymáshoz, vagy lakosságvándorlással 
összetartozzanak. A névrendezés egy természetes folyamatot 
erõsített fel.]
"Agárd"-ból több is volt: a Velencei-tó menti megtarthatta a 
rövid nevét, a nógrádi "Õsagárd"-ra változott, a zempléni 
"Zemplénagárd"-ra, a Sió mellett Szekszárdhoz közel fekvõ pedig 
"Sióagárd" lett. (Hogy miért ez, és miért nem pl. 
"Szekszárdagárd", annak az Országos Községi Törzskönyvbizottság 
jegyzõkönyveiben kellene utánanézni.) Az összetett "Sióagárd" 
névre elõször 1903-ból találtam adatot. Ugyanígy keletkezett 
"Siójut" (1954, de: 1302 "Jwth").

A "Siófok" név sokkal jobban összetartozik a Sió folyócskával. A 
névében rejlõ "fok" szó jelentése ui. 'magas vízállású folyóág; 
tó vizét elvezetõ patak, folyó'. Vö. "Foktõ" (Kalocsa melett a 
Vajas-fok nevû Duna-ág kiszájadzásánál), "Drávafok" (a Korcsina 
nevû Dráva-ág melett), "Vindornyafok" (Keszthely környékén a 
Vindornya-p. Gyöngyös-p.-ba való torkolatánál). [De nem 
"Budafok": annak neve 1885-ig "Promontor" volt, amely a l. 
"prómontórium" 'elõhegy(ség), hegyfok' szó meghonosodása.]
"Siófok" eredeti neve is "Fok" (elsõnek 1389-90-bõl). Ezt a nevét 
a Sió régebbi nevérõl, a "Fok"-ról vette (elsõ adat: 1055 "fuk"), 
emely a fenti közszóra megy vissza. Nem ritka jelenség az, hogy 
egy település víznévbõl ered, majd idõvel ezt a kettõsséget úgy 
oldják fel, hogy a vízfolyást átnevezik. A változást szemléltetõ 
példa lehet "Gyöngyös", ahol a névadó patakot a város környékén 
_már_ "Nagy-p."-nak nevezik, csak a távolabbi helyeken él _még_ 
az eredeti "Gyöngyös-p." név. 
Miután a "Sió" neve megváltozott, a régi feledésbe merült, a 
"Fok" városnév elvesztette a kapcsolatát vele, és visszanyerte 
eredeti köznyelvi értelmét ('tó vizét levezetõ folyóvíz, ill. 
ennek kiszájadzása'). Így lényeges lett, hogy minek a "fok"-áról 
van szó. Így a "Sió" elõtag természetes módon került a "Fok" elé: 
az elsõ adat jóval a helynévrendezés elõttrõl, 1773-ból való 
("Sió-Fuk"). Az önálló "Fok" településnév egyébként még ez elõtt 
nyomot hagyott: az elsõször 1916-ban említett mai 
"Balatonszabadi"-nak 1449-bõl adatolt a "Fokszabadi" elõzménye 
("Fokzabady"): az elõtag csak a településnév-rendezéskor 
"hasonult". Siófokon kívül természetes úton nyerte nevét az 1950-
ban Balatonszabadival egyesített "Siómaros" is, mivel az elsõ 
ilyen adat 1863-ból való ("Sió-Maros", de 1352: "Morus"). Ez 
utóbbi már a korai turizmus nyomát õrizte meg: hasonló kör 
járhatott a másik kedvelt korabeli üdülõhelyre, "Nagymaros"-ra 
is, emiatt kerülhetett viszonylag korán "Siómaros" elé is a 
megkülönböztetõ elõtag.

Üdvözlettel: Racskó Tamás          [Megy magánban és listára is]

Kedves Hixre!

hix.nyelv #216, hixre:
> Igaz-e, vagy legenda, hogy az angol nyelvben rõviden ejtenek minden
> kettõzõtt mássalhangzót? Kérlek titeket, csak olyan válaszoljon, aki
> tényleg tudja, a találgatásokat mellõzzétek. 

Hogy mellõzzem a  találgatást, rögtön idézem is [1]-et: "On other 
hand gemination is a distinctive feature in Hungarian (kelet - 
kellett, hal - hall), while it is _never so_ in English."  

A fenti kijelentés azt a tényt szögezi le, hogy az angolban nem 
fordulnak elõ a gemináták (kettõs mássalhangzók) önálló fonémaként. 
Vagyis a problémát külön kell választani fonetikailag és 
fonológiailag. A két új kérdésre két válasz adható:  

1) Fonológiailag az áll, hogy a szavakon belüli kettõzött 
mássalhangzók _minden esetben_ kiejthetõk röviden. Ilyen értelemben 
kijelenthetõ, hogy az angol nyelvben "rõviden" ejtenek minden 
kettõzött mássalhangzót. Ennek megfelelõen nincs is olyan mû, amiben 
az "immortal" "mm"-je, a "spelling" "l"-je stb. ne rövid [m]-ként 
ill. [l]-ként lenne jelölve. Sõt ez teszi lehetõvé, hogy a ragozás 
során a mássalhangzó megkettõzése a megelõzõ _magánhangzó_ kiejtését 
jelölje: "(to) cut" [kVt] 'vág' > "cutter" [kVt@] 'vágó', ill "cute" 
[kju:t] 'ravasz' > "cuter" [kju:t@] 'ravaszabb'. Ez egy általános 
germán (és szláv) sajátosság, mely alól csak egy-két nyelv kivétel, 
pl. a svéd. Ez utóbbira fel is hívja a figyelmet az angolok számára 
írt svéd nyelvkönyvem: "Long consonants occur in English, though 
_much more rarely_ than in Swedish (cf. black_cat, mad_dog, lamp-
post, hat_trick)" [3]. Ez az idézet egyben megmutatja az egyetlen 
esetet, amikor fonológiailag is létezhet az angolban kettõzött 
mássalhangzó: a szó- és szóösszetételi határon. 

2) Fonetikailag az áll, hogy -- szintén a szavak szintjén maradva -- 
az RP-t (tehát a standard brit ejtést tekintve) a kettõzött 
mássalhangzók hosszabban ejtendõk mint a rövidek, vö. "az angol 
kettõs mássalhangzókat (double consonants): 'happy, 'better, 'ladder, 
be'ginning etc. általában lényegesen rövidebben ejtjük, mint a 
magyarokat pl. ezekben a szavakban: éppen, láttam, feddés, inni" [2]. 
Azonban a "match" ill "judge" szavakban szereplõ [tS] és [dZ] 
mássalhangzókat _mindig hosszan_ ejtjük, sõt hosszabban, mint a 
megfelelõ magyar geminátákat (ezért van hosszú "ccs" a magyar "meccs" 
szóban, jóllehet eredetije, az angol "match" a szótárakban röviden 
szerepel [m{tS]-ként. Ehhez vö. 7.8.4 és 7.9.4 pontok [1]-ben).  

Összegzésül: véleményem szerint hiba lenne, ha a szavak belsejében a 
kettõzött mássalhagzókat (a mindig hosszú [tS] és [dZ] kivételével) 
valóban hosszan, vagyis kétszeres idõtartammal ejtenénk. Egyrészt kb. 
1,5-szer olyan hosszan kellene ejteni, másrészt az idõtartam-
növekedést máshol sem érvényesítjük (pl. az [{] zöngés mássalhangzók 
elõtt és a mondat végén megnyúlik, vö. "bad" [b{:d], "man" [m{:n]). 
Harmadrészt a fenti [2]-beli idézet "általában" szava figyelmeztet 
arra, hogy nem egyértelmû az, hogy a két egymás mellé írt azonos betû 
mikor jelent enyhén megnyúlt ejtést, mikor nem: pl. "spelled" [spelt] 
típusú szavakban (ahol a kiejtésben egy más jellegû mássalhangó 
követi), mindig rövid marad fonetikailag is.  
A szó- és szóösszetételi határon egymás mellé kerülõ azonos 
mássalhangzók ugyan ejthetõk lennének hosszan, de az anyanyelvi úzus 
ezeket is rövidebben ejti, mint a magyar (kiv. persze a mindig 
hosszú, ezért tovább nyúlni képtelen [tS]-t "much cheese", és [dS]-t 
"orange jam"). A tiszta hosszú ejtés tehát mindig mucsais ízt a 
kiejtésünknek. 

Végezetül lenne egy kérésem. Ha már olyan kalandorok-kíméljenek 
stílusban kérsz ("a találgatásokat mellõzzétek"), akkor megtehetnéd, 
hogy önmagad azonosítod, legalább egy, a "hixre"-nél némileg 
személyesebb fantázianévvel (nickkel). Nem lenne olyan egyoldalú a 
társalgásunk. Ha ezt a >-n keresztül teszed meg, akkor 
még többet gépelned sem kell.  

------- 
Hivatkozások: 
[1] L.T. András, E. Stephanides: An Outline of Present-day English 
Structure (1982)  
[2] Kónya S., Országh L.: Rendszeres angol nyelvtan (1957)
[3] R.J. McClean: Teach Yourself Swedish (1986)
* Az itt használt fonetikai jelek magyarázata megtalálható a 
<http://www.c3.hu/~nyelvor/special/sampa.htm>; címen.

Kedves Attila! 

hix.nyelv #216, Mártonfi Attila:
> jó pár szó azért igekötõs nálad is; szótári alakjukban viszont továbbra
> is nagyon furcsák nekem 
Igaz, de egyrészt ennek ellenére az etimonok mind alakjukban, mind jelen- 
tésükben felismerhetõek maradnak igekötõs formában is. Másrészt, éppen egy 
igekötõs igérõl beszélünk, a "beiratkozik"-ról. És meg kell mondanom, az 
igekötõtlen "iratkozik" számomra ebben az alakban nagyon furcsa, nem tudok 
jelentést társítani hozzá. Tehát a éppen mint a példáim :-)).   

> A szóelemzés elve csak a jelekre és ragokra érvényes, a képzésekre (..) nem
Kicsit sommásnak érzem ezt a mondatot, és nem teljesen relevánsnak az ere- 
deti állításom szempontjából. Vegyünk egy példamondatot: "Tegnap íratták 
meg velünk a dolgozatot" Ebben én az "írat" igét én rövid [i]-vel ejtem, és 
úgy  vélem, hogy ez a köznyelvre is jellemzõ ejtésmód. Ha ezt elfogadjuk, 
akkor elmondhatjuk, hogy az "írat" írásmódja szóelemzõ. Ekkor azonban nem 
látok érvet arra vonatkozóan, hogy ha az "írat"-ot röviden ejtjük, és hosz- 
szan írjuk, miért ne írjuk hosszan származékait. Ha tipped adhatok, neked 
most két pontot kellene támadnod: egyrészt bemutatni, hogy nem a köznyelvnek 
megfelelõen ejtem az "írat" mûveltetõ igét, másrészt hozni egy olyan de- 
verbális igeképzõt, amely már képzett igéhez járulva megrövidíti az ige tõ- 
magánhangzóját (ui. szvsz a rövidülés-nyúlás a helyesírásunkban csak az elsõ 
szinten hat). Ezen ellenérvek hiányában, azonban továbbra is tartom, hogy 
teljesen a különbözõ kodifikálók egymásétól is eltérõ kénye-kédvétõl függ, 
hogy mikor kell ezekben a szavakban rövid, mikor hosszú mgh.-t írni. És ez 
nem jó, mivel a helyesírásunkat megfosztja az intuitivitástól: én nem is 
merek leírni egy "í", "ú", "û" kezdetû szót sem anélkül, hogy ki ne keresném 
a szótárból. Ráadásul abban sem bízhatom, hogy ha megtanultam, hogy az "irat" 
fn. rövid, az "írat" ige hosszú, akkor képzéseikben ez a jelleg megmarad. 
Azért ilyen játékot nem etikus játszani. (Mondom: más az, hogyha leírják, 
hogy az "-AtKozik" egy osztatlan képzõ, és az "í", "ú", és "û" rövidulésével 
jár, punktum. De ez nem történt meg).  

A sorlimit elérése miatt félbehagyom, pedig lenne még érvem, és van magyará- 
zatom a "bujkál"-ra is: szerintem a éppen a "nyúlkál" a rendhagyó. Ugyanakkor 
van egy újabb nem rövidülõs "-AtkOzik" igém: "kéretkezik" > "kéredzkedik", 
vö. "méretkezik" > "méredzkedik" (én csak ez utóbbit használom).

Valahol olvastam a "bútorda" szót, ami a szövegösszefüggésbõl ítélve 
bútorszaküzletet jelenthet. 

Hasonló szavak közül a tanoda, uszoda, verde és vizelde jut az 
eszembe[*]. Ezek esetén a -da/-de végzõdés igébõl fõnevet képez, a 
bútor->bútorda viszont fõnév->fõnév képzés. 

Kérdések:
1. Van-e egyáltalán (vagy esetleg volt-e) "bútorda" szó?
2. Ha igen, ennek mintájára használható-e "húsda" a mészárszék, 
illetve "kenyérde" a pékség helyett?

[*] továbbá az alakilag hasonló, de nem képzett garázda, borda, 
orgazda, cemende és ferde.

Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Az elveszett kincs potolhato, de az elvesztegetett ido nem.