Csak egy hipotézis: 

Már többször és sokfelé pedzegettem, de most tömören ismét 
összefoglalom: Az emberek ún. spontán öngyulladásainak* 
mint jelenségnek a vizsgálatából rendre hiányzó logikai 
láncszemre vonatkozóan a következő tartós hipotézisem 
szilárdult meg: ha a ma még kivételes tudatosságúnak 
számító emberek a kevély és gonosztevő** emberek felé 
szeretettel fordulnak, tehát az ő dühükre szeretettel 
válaszolnak, de ők ismét dühhel reagálnak, mire a tudatos 
fél megint szeretettel válaszol, mire a gonosztevők megint 
dühhel, stb....., stb...., akkor ez az állandósult (-
egyfajta szűkülő pályán mozgó-) vakvágány-spirál okozza a 
kevély gonosztevők spontán öngyulladását.

*Spontán öngyulladás: Egy kortárs szerző 400 megtörtént 
esetet vizsgált, könyvet jelenttetett meg róluk, de a 
regisztráción és a katalogizáláson is túl már nem tudott 
érdemi következtetéseket levonni. Tehát a jelenség további 
vizsgálatában a főszerep egyelőre a hipotéziseké maradt. 

**Kevély és gonosztevő: Bibliai kifejezés. Az Ószövetséget 
lezáró rövid Malakiás Könyv egyik központi motívuma, 
méghozzá ott is a szelektív tűz pusztításának 
tőszomszédságában. 

Az ilyen esetek kivizsgálásához vélhetően nem tartozik 
hozzá a vakvágány-spirál hipotézise, mert ehhez magára a 
hipotézis jelenlétére is szükség lenne már a kivizsgálások 
alatt; - amelyek ráadásul ezáltal sokkal hosszadalmasabbak 
és bonyolultabbak lennének, elvégre meglehetősen bizalmi 
szférákat kell hozzá feszegetni. Fel merem vetni e 
hipotézist abból a szemszögből is, hogy az emberiségnek 
egyelőre nagyjából akkora százaléka képes e modellekben a 
makacs és aktív szeretet-teljesség pozíciójában élni, ahány 
százalékot az az ominózus 400 kivizsgált, plusz néhány-száz 
vagy néhány-ezer ki nem vizsgált kortárs eset képvisel az 
emberiségen belül. Ha ennek az egyelőre nagyon speciálisnak 
számító szeretet-teljességnek az aránya felfut, akkor nem 
feltétlenül kell vele együtt emelkednie a spontán 
öngyulladások számarányának is. Hanem a stressz-
struktúrának a földi paradicsomi átmenetbe való 
felgyorsulása is bekövetkezhet, és ez volna az 
értelemszerűen kívánatos. 

Tehát ez csak egy hipotézis, amelyet lehet, hogy 
elfelejtünk, mert a kurta belátásunk rövid időszaka alatt 
nem látjuk beteljesülni azt. Ha viszont fel talál futni a 
beteljesülés statisztikája, akkor melegen fogom javasolni 
az illető hamu-áldozatok közvetlen környezetében az 
illetőket kísérő stressz-struktúra behatóbb vizsgálatát, 
különös tekintettel az esetleges felszaporodó esetek 
közötti hasonlóságokra, párhuzamokra és analógiákra. 
Tulajdonképpen tőlünk magunktól, a mi hozzáállásunktól 
függ, hogy ezek az ismeretek a beteljesülés vagy az 
elkerülés statisztikáját fogják-e növelni. 

Ha tehát valaki(-k-) úgy vélik, hogy a gyűlölet csapdájába 
kerül(-nek-), akkor fogják fel úgy, hogy  NEM  ők (-vagy 
nem csak ők-) kerültek csapdába, hanem első sorban a 
partnereik kerültek az ő szeretet csapdájukba. Ha mindkét 
fél így gondolkodik, az lesz az igazi nyerő helyzet. 
Ugyanis a civakodó felek mindegyike e hozzáállás híján 
nyilván úgy érzi, hogy a másik a gonosz, őt megtámadták, és 
joga van "védekezni". 
Ha csak az egyik fél gondolkodik úgy, hogy a partnere 
került az ő szeretet-csapdájába, akkor csak ez utóbbinak 
kívánok Erőt és minél több Sikert!!!! De e gondolkodásban 
érettebb fél inkább próbálja meg felfejleszteni magához az 
alkalmi vetélkedő partnerét; - ellenkező esetben ugyanis 
fennáll annak a kockázata, hogy együtt fognak 
megszégyenülni egy harmadik fél előtt. E 
filozófia és az azon alapuló gyakorlati magatartásforma 
számára tehát valóban nagyon keskeny az út........ Vegyünk 
egy példát: Ha történetesen azt mondom, hogy "vigyázat, 
mert a szeretetnek létezik ám egy olyan szintje és tartós 
formája, amelyet nem viszonozva hihetetlen szintekig 
bezárólag pórul járhatunk", akkor valójában máris 
kisodródtam a szeretetnek ebből a hatékony tartományából, 
és a viszont-zsarolás felségterületén találom magam. Tehát 
csakis a szeretetből divatot is csinálni képes szeretetnek 
van értelme, mert a többi fajtája vagy gyilkos, vagy 
öngyilkos szeretet lesz. Nos, azt megszemlélhettük az 
eddigi gyakorlatunkban, hogy a szeretet hiányának divatja 
hová juttatta a környezetet és a benső világunkat. Ki-ki 
döntse el, hogy a jelenlegi helyzetéből milyen irányba 
érdemes menekülnie...... 

Természetesen a hagyományos felfogás szerint "gyengébb" fél 
e következetes filozófia gyakorlatba való átültetésének 
nyitó fejezeteiben a meghasonlásra (-netán a 
meghunyászkodásra-) kísértetiesen emlékeztető helyzetben és 
érzések közt találja magát, amelyben ismét csak a Szeretet 
irányába lesz érdemes menekülnie. Sőt, e meghasonlás-szerű 
(-de ténylegesen nem feltétlenül meghasonló-) szakasz talán 
ki sem hagyható, legfeljebb csak gyorsan át lehet kelni 
rajta, amikor észrevesszük, hogy már benne vagyunk. 

Az egyéni és közösségi sors kívánatos fejlődési pályája 
egészen a történelmi léptékig bezárólag rendre ebben az 
érzelmi túlsúlyú tartományban reked meg, vagy éppen vesz 
pozitív lendületet; - annak függvényében, hogy a benne 
érintettek érzik-e és követik-e az egyetlen helyes irányt. 

HódolaTOM! 

U.i.: Ha mi emberek azt akarjuk, hogy a Teremtő egy kis 
asszonyverés erejéig elrángassa Lucókát (-azaz Lucifert-) a 
kontyánál fogva a Föld környékéről, 
-	ahogy erre vonatkozóan homályos utalásokat 
olvashatunk a szentírásokban; 
-	amely kívánatos aktusa ugyebár a Földre fordított 
figyelmének ugyan átmeneti, de szükségszerűen drasztikus 
leredukálódásával jár majd együtt; -
nos az ilyen értelemszerű ambícióink nevében jól tesszük, 
ha mégis minél többen elkezdjük kóstolgatni a tudatunknak 
az ebbe az irányba való fordítását.