> Az 'alif'-nak megfelelõ hang egyébként több európai nyelvben ismert,
> pl. dán 'stöd', alnémet 'Knacklaut', cseh 'ráz'

  Tamás, hol van a német és a cseh szóban a /?/ hang?

> Én nem :-) A sémi nyelvek etimologizálásához nem szükségesek a
> magánhangzók, így az én forrásaim a "JHVH" tetragammatont az ósémi
> "HVJ/HJJ" 'van, vmivé válik' tõhöz kapcsolják egy mûveltetõ igei
> képzésbõl (azaz tkp. "háyah" hi'phil-formája). Így azt jelentené,
> hogy 'aki léteztet, létezést ad, vi. a teremtõ'.

  Ez egy másik értelmezés, és gyanúm szerint a kettõ egyszerre igaz. A
szóban tettenérhetõ a létige három alakja is:
HJH -- hájá: volt
HVH -- hove: van
JHJH -- jihje: lesz

  A pontozott formákból jött létre a Jehova istennév, ami a JHVH téves
olvasata az Adonáj pontozásával.

> Tehát a tetragrammaton nem magánhangzókból, hanem mássalhangzókból
> áll,

  Valóban. A "Kimondhatatlan" értelmezés mégis létezik, feltehetõleg
azért, mert egyetlen karakteres mássalhangzó sincsen a névben, csak a
félig magánhangzó értékû hé, jod és váv. El tudom képzelni, hogy egy
ókori zsidó számára, aki szokva van a glottálisokat, keményen
pergetett r-eket és markáns s-eket tartalmazó szavakhoz (és minden
nyelv, amit ismer, ugyanezekben bõvelkedik, hiszen a rómaiaknak még
híre-pora sincs), nem is igazán szó az, amiben csupa zöngétlen, kevés
légzõszervi súrlódást okozó mássalhangzó van, fõleg hogy nyelvének
szemlélete alapvetõen ezeket a hangokat jelöli meg a nyelvtan
gerinceként. A szavak túlnyomó részének gerince tartalmaz zárhangot,
szibilánst, tehát "erõteljes" hangokat. Emlékszem, amikor elõször
hallottam arab beszédet, a legjobban a sok dzs és torokhangú h vétette
észre magát füleimmel, ezek élénken kiugrottak a többi közül. El tudom
képzelni, hogy annak, aki csak ilyen mássalhangzó-centrikus nyelveket
ismer, éppen olyan furcsán hangzik a mássalhangzó vagy legalábbis
markáns mássalhangzó nélküli szó, mint nekünk az, hogy kpngmi.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
A tevemacit a kuratoriumba!